Hûlt dara

Rossz darab volt, de szép lett volna,
ha még a kezdetén véget vetsz neki.
Csakhogy késve érkeztél. És mint egy hulla,
olyan kimerülten. Hét szűk hónapra.
Aztán felpakoltak egy teherautóra,
orrodba kihűlt dara freccsent, ment le a
nap előtted, fejed nekiütődött egy vas-
pánt sarkának. Bőgött a motor, de kasznitok csak
nem bírt kimászni a sárból. Keskeny vásznon
himbáltad álomba magad, hibás ritmusban,
melyet azóta nem győz leverni rajtad
a szíved. S ha így folytatja, lefullad maholnap.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Daidal (Pécs, 2001.)
Kiadó: Jelenkor