Nyilas Atilla
Fehér húsvét
Ma kimentem még világosban cigit venni, s ahogy
szédelgek a buszvégállomáson át,
hát
látom a nappali fehér éjszakát,
mintha valami feleség-jelölttel
ténferegnék egy északi városban.
Választékos beszéd és frizura,
emelt fűvel járok,
emelt
gyógyszeradaggal.
Lábam előtt bámulom a tócsát,
veszedelemben forog,
hozzászokni, mint nyikorgó kerékhez,
nem akarok.
Két sláger között száműzetés:
órakor a hírek
mégiscsak enni kellett volna
valamit, szaporítom a szót mint
kenyeret.
Bár nem hallok dörrenést,
sem látok torkolattüzet,
tudom:
a szerelmünknek lőttek.
Hozzám szegődik a háború, mint rajzszög
ódivatú cipőm talpába.
Isten az atyám.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Kortárs, 2000/6
Kötetben: Holtjáték (Pozsony, 2001)
Kiadó: AB-ART
|
|
|
