Interregnum

A kőkemény aszfalton repedés ásít,
Kikezdte a legyőzött fagy verejtéke,
A mélyedés izgága cseppeket csábít,
Tompán koppannak a fenékre érve.

Mínusz után rúgkapál a jégcsap,
Szilárdsága szűkül a lágy széllel,
Ravaszan lesi őt az ókulárés nap,
S horizontot ismét izzással bélel.

Keservesen zokogsz, te időszakos forma,
Ha fenyegetőn a korong hője eltalál,
Eltűnsz, mint a pára, zsarnok, mogorva,
Földünk reneszánsza számodra halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.