Még pihen a táj,
bent alszik és összébbúj
két szép
fa darab, az ágy mögött a kredenc
árnyékot ereszt rájuk oda,
ahol fás kezeik kicsit,
mereven és öregen már,
széttartanak, épp mikor ők
az álmuk ágy jelenetében mattot adnak;
még pihen a táj,
a fákat, ágakat és
az avart ne verje semmi
fel.
