Toroczkay András : anyák napja


 
2841 szerző 39252 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Borbély Tamás
  Ki tudja hányszor
Új maradandokkok

Bátai Tibor: csukott szemmel
Szakállas Zsolt: PÜSPÖKFALAT
Köves István: GATTAMELATA NYERGEL, ELKÖSZÖN
Pálóczi Antal: ADY PARAFRÁZIS
Horváth Tivadar: Skizofrénia
Tímea Lantos: Majdnem mögöttem/javított/
Köves István: CEAUSESCUT LEGALÁBB LELŐTTÉK
Szilasi Katalin: Keserű hexameterek (jav.)
Duma György: Trip-tichon (jav.)
Tímea Lantos: Itt és ott
FRISS FÓRUMOK

Tímea Lantos 12 perce
Szőke Imre 20 perce
Gyurcsi - Zalán György 23 perce
Bátai Tibor 27 perce
Vajdics Anikó 1 órája
Bara Anna 3 órája
Horváth Tivadar 4 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Albert Zsolt 6 órája
Szilasi Katalin 23 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Tamási József 1 napja
Duma György 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Boris Anita 3 napja
Valyon László 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Zsolt Szakállas 4 napja
Serfőző Attila 5 napja
Vasi Ferenc Zoltán 6 napja
FRISS NAPLÓK

 N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 2 órája
Minimal Planet 3 órája
Hetedíziglen 5 órája
az utolsó alma 6 órája
Bátai Tibor 15 órája
ELKÉPZELHETŐ 23 órája
négysorosok 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
útinapló 1 napja
Janus naplója 1 napja
különc 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
nélküled 2 napja
Bara 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
anyák napja

Valaki figyel egy néma függöny mögül.
Jól tudom, hogy a látható világ napról-napra kevesebb és kevesebb.
Csendben eltűröm, hogy miközben leválasztják előlem a tereket
utcánkban, a házakból minden kacagás kiürül.

És napról-napra kevesebb és kevesebb kedvem van
megtudni, mi fénylik odaát.
Fáj a fejem.
Várom apát, hogy kivigyen a temetőbe.
Én soha nem akartam sírni előtte.

Nézem a diófa leveleit, ahogy a fényben ficánkolnak.
A kék játszi melletti padon figyeltél minket mosolyogva.
Nem értettem, hogy lehetsz ennyivel közelebb hozzá.  
Emlékszem a piros szoknyád illatára.
Ahogy átöleltem lábad,
                                te megsímogattad a fejem.
És azt mondtad, battyogjunk  hazafele.
Abban a pillanatban azt hittem, mi olyan jók vagyunk,
                               mi nem halhatunk meg.

Aztán a hatalmas, kék eget is befogta vérvörös, hosszúra nyúlt sálam.
Aznap, mikor megrendeltük a fejfádat.
Valaki iszonyatosan büszke volt magára.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-08-15 13:41   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-08-15 13:34   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-08-15 13:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-08-15 13:27   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-08-15 13:26   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-08-15 13:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna az úrinő
2025-08-15 13:08   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-08-15 12:34   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2025-08-15 12:32   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2025-08-15 11:47   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre