Busszal a dugóban
Hogyha a buszon utazunk,
és dugó van éppen,
mindenki ideges arccal
ücsörög a széken,
főleg akiknek székük sincs,
egymás hátát érzik,
nyakkendős-táskás emberek
órájukat nézik,
gyerekek nagy hátizsákkal,
mint teve a púppal,
szatros nénik és bácsikák,
szemük tele búval,
én meg csak arra gondolok:
dugóhúzó kéne,
hátha kiszabadítana
minket innen végre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Fán függ a világ (Budapest, 2006)
Kiadó: Hungarovox Kiadó
