ad notam

Ne feküdj nyújtott lábbal hátadon,
kezeid keresztbe téve görcsösen
a mellkasod felett, ha várhatod
egy korsó sörrel törzshelyed
napernyői közt halálodat,
hol áthatol némi fény a réseken,
hol néha esetlenül koccan össze
csésze, korsó és pohár,

ahol alkohol ittas álmok,
gyűrődött lapon képletek,
versszerű sorok és sávok
összeverődnek jövendő izmusok,
törekvések előfutárává, míg húsod
mögött a sör nedveiddel elvegyül
s a menedék közhelyek között
valami, baromi halkan elrepül.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.