Ilyenforma

Bőröd letaszított bugyidból buggyan,
félelmetes sikoltás a dekoltázs,
kezedből kábán kifordul a makk ász:
kicsim, fájdalmad meglátni hogy tudjam?

Vér ízű hóban tavaszok tercelnek
ciginként, lélegzetnyi halálokkal,
és közben gyanútlanul léppel-loppal
szirmaiddá hordoz ez az internet.

Savós szememből cseppennek titkaid,
s szerelmem vallomásába foglallak:
nem orrolhatsz meg soha rám, hogy ha itt

halálba fordul ébredő fuvallat.
Mert én csilingelő elmúlást hoztam
téged látogatni, csendes álmokban.

2006. április 20., Oronó





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.