Ilyenforma
Bőröd letaszított bugyidból buggyan,
félelmetes sikoltás a dekoltázs,
kezedből kábán kifordul a makk ász:
kicsim, fájdalmad meglátni hogy tudjam?
Vér ízű hóban tavaszok tercelnek
ciginként, lélegzetnyi halálokkal,
és közben gyanútlanul léppel-loppal
szirmaiddá hordoz ez az internet.
Savós szememből cseppennek titkaid,
s szerelmem vallomásába foglallak:
nem orrolhatsz meg soha rám, hogy ha itt
halálba fordul ébredő fuvallat.
Mert én csilingelő elmúlást hoztam
téged látogatni, csendes álmokban.
2006. április 20., Oronó
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
