szilva-puncs ég alatt

Túl a birtokláson, megbocsátáson, féltésen.
Túl a jóízű húsokon és az ólomszürke felhőkön is túl
az enyém vagy és én tied.
Könnyedén, mint fürdőszobák padlóján a víz a lenti lakások felé,
utat találsz hozzám,
mint fény a felhőkön át.

Szemem élességét próbálom beállítani, a még mindig homályos arcodat fotózni,
de a közelségtől többnyire bandzsítva csak figyelem,
ahogy egymás ölébe fészkeltünk közben,
és néha a pórusaidat, szemed íriszét, egyik fogad, apró repedését, szeplőidet, hullámzó szőke hajad.

És ahogy a hűvös sötét meghatározhatatlan sugarú kört von körénk,
és mint a gyerekek, akik nem tudják mi olyan érdekes bennük,
a bőrünkön érezzük: a tavaszi nap melegétől félig elolvadt
szilva-puncs fagylalt cseppjei hullnak le ránk.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.