Magyarország...

Magyarország, te örök ringyó!
Szeretlek én, mikkor ringó
csípőddel magad kelleted.
Csábítasz duhaj keletet,
s ki minden bajban elhagyott,
ámítasz romlott nyugatot.

Magyar nemzet, te örök vesztes.
Szeretlek én, ha keserves
múltadon elmém elmereng,
s kódexek lapján feldereng,
dicsőség, gyász, vér és mocsok.
Százszor megvert fiad vagyok.

Magyar népem, te örök kedves.
Szeretlek én, ha sejtelmes
éneked hangját hallgatom,
bánatom, búmat eldobom.
lángot fog szívem és feldobog,
mint puszták mélyén a dobok.

Magyar hazám, te örök szépség.
Szeretlek én, ha reménység
szikrája nélkül tengetem,
szegényes földi életem.
De fiad lettem, hát konok.
Hangommal érted harcolok.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Napsziget, 2003. Tél