Árnyak

Árnyak

Árnyak suhannak vakon a vár falán
Valaha köztük voltam,
Óriásmagammal kergetőztem
Intettem, s láttam
Fénylő szemed az ablakodban,
Hit táncolt benne
Együtt gyertyalánggal.
Szél fújta kabátom
Át téllel járta
A vetített film magam
Voltam, s csak álltam,
Mosolyod várva.

Magam vagyok most is,
Csak magam
Nézem üres ablakodat
A lombokba szökő fákat.
Elmúltál, gondoltam
S döbbenten ámulok
Hogy ne jönnél el hozzám,
Hogy ne lássalak,
Nem múlik el úgy nap.
S intesz, mint egykoron
A mosolygó árnynak,
Csak én vacogom forró
Napjait a nyárnak…







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.