| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Vékony Andor
Haikuk füzetlapon 3
Tépett éjjelek
Fent a telihold nevet
Lent hideg szél jár
Szélvihar száguld
A sivár téli tájon
Tisztára seper
Átzúg rajtad is
Át testeden s lelkeden
Más ember leszel
*
Téli képek
1.
Két varjú károg
Az öreg akác ágán
Telet igéznek
2.
Fekete foltok
Varjú csapat tanyázik
A havas kertben
3.
A diófáról
Fekete varjú rebben
Sorsa időtlen
*
Héja
Az út menti fán
Ül ősi méltósággal
A rétihéja
Egy rétihéja
A tél éhe begyében
Vár türelemmel
Janka hintázik
Lendül a hinta
Vele gyerek mosoly száll
Kacag a világ
Hótakaró
A mély hó alatt
Már az új élet fakad
Hajt a kikelet
Téli égbolt
Csillag parázslik
Sötét borongós égen
Lelkemben ég el
Csalóka január
1.
Gerle hangja búg
Reggeli szürkületben
Párjának dalol
2.
Gerle hangja szól
Félreértett január
Szürke reggelén
Hószállingózás
Apró pelyhekben
Indul útjára a hó
Hamar elköszön
Reggel
Csörög az óra
Reggelek ébredése
Szürkül már vele
Téli reggel
Reggeli csendben
Talpam alatt roppanó
Zajok: Fagyott hó
Téli kérdés
Hol marad telünk?
Hegyek hó födte csendje
Társakért kiált
Derengő lágy fény
A mosolyod ölelés
A tél öblén
Csendemből a csend,
csak tiéd. Neked őrzöm,
szavakba öntve.
Hófödte hegyek
Úttalan utatokon
Siklik magányom
A páfrányfenyő
Őrzi a kert magányát
ellobbant lángja
Téli tó
Tükörarcú tó
Dalos békák emléke
Jégpáncél csendben
Sípályán
Siklik a napfény
Mátra lejtőin le s fel
Te vele síelsz
Téli Nap
Vértes ormain
Bucskázik a téli Nap
Reszket még fénye
Mikes I. emlékére
Zengő akkordok
Múltból fájón felsíró
Harmonikaszó
Erdei séta
Újra hull a hó
Meghajtva lágy ívben a
Fenyők ágait
Február
Roskadt hóember
A kerti hinta mellett
Búcsúzik a tél
Szobában
Nézed a tájat:
Havas mozdulatlanság,
A benti csendből.
Szénrajzok
Csupasz ágvázak
A téli fák rajzai
A szürke égen
Este
Fények s emlékek
Az éj sötét csendjében
Gyertyaláng égett
Szerelmes versek
1.
Szavaim játszanak
Mosolyodból született
Halhatatlanságuk
2.
Játszom a szóval
Mondataimban lakhatsz
Halhatatlanul
*
Neked Uram
Őszinte szívem
Szenvedélye tép szét. Csak
Benned bízhatom.
Szavakba öntött hitem,
Megőrzi a mindenség.
Medves
Fent a fennsíkon
Szél öleli a tájat
Kopár magányba
Kidobott levél
Széttépett szavak
Szemétbe dobott lélek
Papír fecniken
Babona
Nagyot kívántam
Hómezők felett láttam
Hullócsillagot
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|
|