A LEGLÉTEZÕBB NINCSEN

Kellene
s elkelne egy isten,
hogy szemére hányd:
miért nincsen?

A mennyezet szinte lecsöppen.
Súlyosan csüng a villanykörte.
Pultlében
elcsúszó mosollyal
iszákos réved. Tökmagot fal.

Tányérsapkáján harsány mészfolt.
Nem is régen még tengerész volt.
Most belefúl
egy csöpp pohárba.
Harmincöt egy kupica ára.

Most kellene
valami isten,
hogy szeme közé vághasd:
nincsen.

Hiszen Te vagy a Gyám, a Tám!
Ha Te nem segítesz, ki segítsen?
Röhögünk, mint alpári giccsen,
rajtad, Atyám.

És Te, szuszogva, agyrecsegtető
ásítással – becsiccsentsz.

Te vagy nekünk a Leglétezőbb Nincsen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Árnyékszobrok (Budapest, 1993)
Kiadó: Széphalom