HOSSZÚHETÉNYI BOROZÓ

Kerékagyig süllyedt, rozsda-laskás őszön
trágyával púpozott parasztszekér gőzöl
az égen: a Göncöl.

Avaros a tejút; cuppogós, folyékony
sarában lefelé, a sötét szurdékon
fénylik két keréknyom.

Üvegezett vitrin belül a diófa:
férgek tündökölnek mélyén araszolva,
síri hold az odva.

Káprázat-nyüzsgésben, voltak-hemzsegésben
légyszar-csillagábrás mennyezetem nézem,
töprengek fehéren.

Huzatba tárt ajtó – csattan és csikordul;
arcom a tükörből kelletlen kifordul –
poharamban bor gyúl,

bíbor lánggal szisszen: hőköljön sok árnyék!
S vörös fürt-szökőkút – szőlő-tüzijáték
emelje a tányért!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Árnyékszobrok (Budapest, 1993)
Kiadó: Széphalom