Kardinális

Az Erő, amely meg akar nyilvánulni, a folyó, amelyik medret keres.
Korlátok választják el a korszakokat, áttörhetetlen falak.
Mikor átlépsz az újba, észre sem veszed, hogy a régiből semmi sem
maradt.
Hamlet kastélya felett sötétség ragyog. A Tűzbe Öltözött Ember kap most
feladatot. Foszladozik a Maya fátyla. A mesterlövész a távcsőbe néz.
Korlátok választják el a korszakokat, áttörhetetlen falak.
Nem tudok nem gondolni rád. Csak nem létező dolgok vannak.
Bárhová nézek, nincs realitás. Betűk és szavak a tárgyak helyén,
csak számokból áll a lények arca. Csak egy végtelen elme alkotása,
ennyi az egész. Próbálom elképzelni a helyet, a létezés határain túl:
igen, éppen ilyen lehet. Nem tudok nem gondolni rád.
Látható szellemekként jöttünk erre a helyre, feladva mindent, ami volt.
Most szükségünk van fényre, vízre, levegőre, és némi élelem sem árt.
Ez már a negyedik felvonás, és a végén tűz emészti el mindazt, mi
volt, és lehetett volna, de csak ennyi, ami járt.
Nem tudok nem gondolni rád.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör, 2005/4