STRATÉGIA

A verseimmel együtt élek.
Velük alszom és ébredek.
Bűnt vallunk, vágyakat s tetézünk
és mossuk egymást, kéz kezet.

De oly törékeny ez a béke.
Vidámkodik, henye, zavar.
Mérgez a cinkos szív reménye
sugallván, hogy nem baj a baj.

Törjön a szolíd egyetértés,
ahogy szilánkra az üveg.
A vészt közülünk csörrenésből
akár csak egy is értse meg.

Én állítom, hogy megmenekszünk.
Ők bizonyítják: pusztulunk.
S rendben, dobogva fölvonul a
fegyverbe szólított szavunk.

Nincs itt szépelgés. Nincs bocsánat.
Nem hagy alább a küzdelem.
A tét nagy. Ő. Az ismeretlen.
Ki kezdet óta küzd velem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A zendülés vízszaga, Versek, 1999-2000 (Budapest, 2002)
Kiadó: Széphalom