torontói emlék

Istenem, mennyire egyedül voltam!
a szavakra vetettem magam.
így kezdődött.
valami reklámot olvastam egy magazinban
a szavakra vetettem magam
és jaj, mennyire próbáltam egy világot építeni
a szavak köré – egy új világot – lázasan, erőszakosan.
“Love is not love which alters
when it alteration finds/
Or bends with the remover to remove...”
ezek voltak a szavak
ott, a divatlapban
és a szemközti oldalon egy kép
ó, semmit sem tudtam akkor még!
csak az a furcsa szerkezet – furcsa szavak
– értelmezés – négy fal között – üres lakásban.
Istenem, mennyire fáztam!
az ablakhoz húzódtam. kicsit sírtam.
bénán, vacogva
hideg sajtot ettem.
így kezdődött az új életem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.