Budapest színei halványak


Először a kék.
A zöld.
A sárga.
Viasszá válnak.
A szél az eresz alá söpri a kiskutyákat.
A villamosok csokorba kötik a fákat.

Az én bőröm alatt ropog a vér, ha végigsimítasz.
Bebüdösödött szavak a körmöm alatt, hajamba pangott szeretet.
Az önkioldós gyűlölet kattan.
Köptél nekem fürdővizet, de már felázott a bőröm,
Olyan nagyon soká fürödtem indulataimban.
Csipesszel távolítom el a világot,
mint egy nemkívánatos szőrszálat,
aztán ajtót, ablakot nyitok.
Szerelmed beárad a tél beálltával.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.