Fotográfia

Fotográfia

Mikor hozzád verődtem,
szolgaságom jeléül  lábadhoz kuporodtam.
Nem szóltál, hogy ellenedre volna.
Míg egy nap mellém bújtál,
hajamat szagolgattad, megrágcsáltad,
vékony fürtöket csavartál az ujjaid köré.
Én fényképezőgéppel az ölemben
arra vártam, hogy kisüssön a nap.
Bármelyik percben kitakarhatták a felhők.
Te csak a csendre ügyeltél, azt figyelted,
milyen precízen állítom be a kopott masinát,
hogy remeg a kezem,
ahogy lassan a megfelelő magasságba emelem,
hogy keretet adjak formáknak, színeknek,
hogy egyetlen kattintásra térré váljék az idő,
köztünk maradhasson.
De mire a nap sugarai elérték a völgyet,
eltűnt minden, mi ott volt előtte
- csak a fény maradt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.