Világkép

Meg kell írni, és nem hagyja magát,
elsiklik előttem a világ,
te megfested, fények keringenek,
és vonalak,-mert ők az emberek.
De mit tegyek én, nem hajlik a szó,
szikránként magja ki nem bontható,
szirmai hullnak, belül holt a mag,
s a világ kimondatlan marad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.