A KÉSZÜLET

Lassan csomagold az egyetlen böröndöt,
túl nagy az se legyen, épp csak amelybe
pár váltás ruha belefér, hisz visszatérni,
nem tudhatod, lesz-e erőd, talán időd sem.
Ha ott telepszel le, úgy élsz, ahogyan ők majd,
ha visszajössz, egy darabig a szekrény megvár.
Az egyetlen fényképet hosszan válogasd,
aztán hagyd ott az íróasztalon, véletlenül,
de az a szög, ahogyan akkor ráesett a fény,
a félig leengedett redőnyön át, rézsútosan,
s a mozdulat sokáig megmarad. Hajón,
legfeljebb vonaton indulj, egyedül,
vagy kísérjen el az egyetlen barát,
aki nem bántódik meg a hosszú hallgatáson.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Az utolsó sziget, Versek 2000-bõl (Budapest, 2001)
Kiadó: Argumentum