Úgy bírlak este
Néha elképesztő helyeken,
a legfurcsább időkben
- éppen egy reklám öröme villog,
minden csupa ígéret, szín és illat,
a könnyű parfűmöt szinte érzem,
a távirányíton pihen az ujjam
ágyban, párnák közt -
villan be egy kereszteződés,
egy autó - a színét nem tudom -
egy rosszindulatú daganat
- hogy melyőnknek, azt sem tudom.
Úgy bírlak este, beleremegek,
hogy ki előbb, és ki utóbb.
Bevillan még egy műtét,
egy kórházi ágy, egy temetés.
Nézem a tévét. Évet nem tudok.
Annak biztos a kezére csapok,
aki elkapcsolja ne nyerjen bocsánatot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 2005/6
