Ahogy nem fogja össze más a hordó
kiszáradt dongáit, a lét abroncsa
úgy tart engem, hogy meg ne rontsa
testem a kínnak és a kéjnek bordó
leve; mert épp úgy hullna szét a lélek,
ahogyan fölszakított matracok
afrikja ittas reggelen vacog,
míg öntudatra és magányra ébred.
