Au Revoir

Régóta tervezem, hogy felsétálok
A város fölé magasodó hegycsúcsra
Lenézve a sakktáblaszerű hangyabolyra
Megtalálnám otthonom, amit elhagyni készülök
Emlékszem, innen a környék összes
Bevásárlóközpontját lehet látni
Emlékszem, egy tábortűztől megbolondult este
Sokat beszéltünk a lábunk alatt elfekvő
Konnektorból feltölthető karácsonyfa-égősorról
Mintha ezernyi világítótorony jelzett
Volna egymásnak rendszertelenül
Élénkítő tablettákkal teletömött sündisznó tüskéi
Végén ott hajladoztak a fel-felgyúló lángnyelvek
Egyik kósza fény-csáp, talán az én szobám
Rácsai közt bújt át, saját szemével akarta látni
Színes poszterek lepergetett morzsáiból
Összegyúrt illuzió-világot, minek izzadt lenyomata
Cipőm talpába van rejtve, ahogy mindenki másnak
Fásultan nézem a szárítókötélen lógó tanácstalanságot
Minden pillanatban változó, kőbe vésett rendet
Mélyen magunkba rejtett gitár-sercegést
Miről egy elmosódott arc jut az eszembe
A hegy tetején hintázva, sörösdobozok
S magánterületet jelző tábla társaságában
Köszönök el személyes vidámparkomtól
Zsebembe ragadt jegy sürget a tengerentúlra
Akik mindennél fontosabbak vagytok nekem
Hiába búcsúznék tőletek, eltakarnak előlem
A gátlástalan hegyek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.