Őrők talány


/Születésnapra húgomnak/

Elakad a hangom ma, s a szavaknak
Kibomlott virágcsokrai a számon
Dadognak,pedig ünnepre szánom
Hogy a csillagok honáig szárnyaljanak

Elmondom magamnak,ha fáj is százszor
Az ember még hitre, s égi lángra gyúl
Ajándék lesz minden év hatvanon túl
Ha nemcsak korát méri önmagához

Kutatva,firtatva,tűnődve, kérdve
Hogy élt itt e földön,s mit tett érte
S mi hajtja még szívét lázas hajnalon

Titok,ősköd rejtelmes fénye,árnya?
S ráébred:az élet örök talánya
Szeretni ÉLNI úgy, hogy belehaljon


          2003 11 04





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.