derékba tört fák közül
kivicsorog az alkony
remeg fekete ínyén
az eljövendő örök éjszaka
buksi csillagok takaróznak
testünkkel
avarral
megcsillan értünk a fagy
könyörtelen és titoktalan
áll eléd ami nincs
gyűrd fejed alá
így párnád lesz legalább
a végtelen
helyettem
s aludj
addig sem alkuszol
