tájkép
elhagyatott vagy
na és?
egész nap sápadsz
s estére kelve a hold
arca lesz a te arcod?
egyszer majd ébredés közben alszol el
szédülsz oda ahol már nem zuhanhat össze semmi
elevenek lesznek a képek
mint egy messziről hozott alig kisimogatott tájkép
a vöröslő sebes hegyoldal
egy szép húsevő virág
nadrágszíjparcellában hantmadár
s amint szedeget
fent körözve téblábol a nyár
s fészkében kéreget az ölyvfióka
a pínienfák köréd guggolnak
táncosok
tobozaikat mint ékszert csörgetik feléd
az ágra ülsz
hallgatsz
ha szólnál
csak azt mondhatnád
amit a holló
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
