Hattyú-nóta
"...mint morzsolt kukorica
peregnek az évek."
Becsukta előttem ajtaját az álom
arcomra a ráncok fáradtan hullanak
lelkeim keringnek őszi maszkabálon
ordas szívemben búg pár millió pillanat
gondokba burkolódzó nappalok után
hulló hajam ezüsttel szövi át az éjt
elnyűtt ujjaimon évgyűrűk és sovány
reményem nyújtózik a régi vágyakért
zenél az értelem szól a dal - hamisan
sóhajtva ágyba dől a délceg akarat
és elmerül csendesen minden ami van
bedönti már a volt a büszke falakat
ereimben a lüktetés legyint leül
tán moccan még valami majd csönd - itt belül
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Nemzedékek (Budapest, 1991)
Kiadó: Krúdy Gyula Irodalmi Társaság
