Régebben dézsaszámra hullottak rám csókjaid-A Levelek egy addiktológiáról ciklusból

mert több volt a vodkából az ünnepek után mint csókodból
igaz a két évtized alatt mióta hitvesem vagy
régebben  dézsaszámra hullottak rám csókjaid  abban fürdettél
ha fáradtan morcosan jöttem haza távoli falvak
vasutas irodáiból rideg bakterházaiból abban mosdattál
ha ledobtam magamról izzadt gönceim  vigyáztál rám ránk
hittél a sírig tartó szerelmünkben hittél bennem bennünk
legyen ez a vers egy utolsó állomás mielőtt
végleg leszállok arról a szerelvényről melyet LÉTnek hívnak
okosabb orvosok műveltnek hitt (vagy önhitt) firkászok
magukat költőnek valló az édes anyanyelvünket hírből sem ismerő
szép magyar szavainkat meg sem tanult egyre jobban sárba tipró
magukat írónak valló nem e szép országba való
„homo sapiensnek” nevezett egy fejű földi lények
legyen ez a vers egy utolsó gyönyörű tangó
mielőtt végleg áttáncolok egy más TÉRbe de veled szeretném eltáncolni
ezt az utolsó tangót lobogó gyertyalángok félhomály
szirén - zene füleinknek minden taktusa s mikor megáll szívem
ez a mindig szelíd de annál kőkeményebb dízelmotor
lehelj még egy csókot homlokomra zárd le végleg kék szemeim
intsd le a zenekart  de a nagyestélyit még hagyd magadon
viseld legalább addig amíg be nem helyeznek
a cink ládába utána öltözz át egyszerű szerény éjfekete ruhába
és emlékezz arra amikor régebben dézsaszámra hullottak rám csókjaid
abban fürdettél ha fáradtan morcosan jöttem haza távoli falvak
vasutas irodáiból rideg bakterházaiból abban mosdattál
ha ledobtam magamról izzadt gönceim – majd emlékezz rám kedvesem

                                                                            Balassagyarmat, 2003. január 31.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Verõcei Tükör (havilap), 2005.febr.
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2005)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság