Vedd elő az álarcot immár,
hullámzik az idő
és te kidőlsz alóla.
Megszünt létezések körülötted.
Ami multtá változott
tán nem is volt soha,
-nem láttad azt az arcot
s a gyerekkori pázsiton a labdát,
nem jártál a csarnokokban,
ahol romok porladoznak már.
Vess hát mosolyt
a friss rügyeknek...
habár csupán
részvétüket súgják neked.
