Megszakítottam egy regényt

látom magunkat
a trolimegállóban
este
félszegen
ahogy átölelem
ürességem öleli át
simogatja a hátát
mit lát ürességem
dédapám kanapéján fekszem
verset írok nyersen
szemem behunyom
várjuk a trolit ketten
táskáját földre teszi
megfogja karom
mintha kapaszkodna
arcunk összeér
nem lettem tartozéka

fél hattól fenn vagyok
nem nyitok ablakot
mindent bezárok
bedeszkázok
szukület
és
szürkület
elképzelhetetlen
hogy bárhol legyek
bárhova menjek
egy régi házba visszatérjek
járkáljak egyet
nem gyulik nyál a szájban
szálka a torkában
szakadás az esoszálban

mit keresel az életedben
és az életeden kívül
mit keres az élet benned
és talál-e valamit rajtad kívül
mit keresel egy lakásban
hajléktalanok odújában
mit keresel a nevetésben
sírássá változik a fülben
mit keresel az úttesten
keréknyomokban szegekben
mit keresel a borödben
egy Pilinszky-versben
mit keresel a megsemmisülésben
a vágásban a késélben
mit keresel a széken a zsebben
sohase mondhatod szebben
összecsippentett orrnyergedben
ceruzákban füzetekben
hajnalokban és nevekben
igenekben és nemekben
a felsorolásban mit keresel
kérdezo mi van az érzésedben

van-e rettenetesebb találkozás
mint találkozni az anyával
mintha istennel találkoznál
nem mersz a szemébe nézni
valamit mondanod kellene
elmosolyodsz
majd dühös leszel
anyád majdnem meztelen
szemed lesütöd
mosakodott a teraszon
hetvennyolc évesen
meztelenül szült téged a meztelent
most megint találkozik a két meztelen
o is dühös lesz
majd elpityeredik
azt mondja vezekel
azt mondod esztelen
fiával találkozik
a teraszon az isten





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS, 2005/5