a gyermektelen nõ
csak egyszer fogant meg
válaszúton motoroztak a sráccal
pipacsos nyár volt közel a kis erdő
a tisztásra dőltek
valahogy úgy ahogyan minden eldől
nyoma sem volt ernyedtségnek
majd a küret
hegesedve győgyult lélek és a méhszáj
reggelente kirázza ágyból párnáiból az álmot
aranyhaj gombolyodik Ariadné fonál
háta mögött az akkori gyermek
hallgat
szélhárfa csilingel
mímeli a kacagást
egészkor megmozdulnak
a faliórán csüngő
toboznyi súlyok
a spaletták közötti réseken
kakukk leselkedik
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Szkholion, A DE_BTK HÖK mûvészeti és szakfolyóirata, 2006. Júni
