messzi földeken
hűs rétekre heverj le
kedvesem
s a füvekkel én ölellek
csellengő patak fölé hajolj
kedvesem
vizektől borzongó háttal
én követlek
fürödj meg benne
kedvesem
pisztrángok illanó érintése
bőrünk sikamló ütközése
igyál belőle
kedvesem
szomjadat véremmel oltod
s mint ahogy esők zuhannak
a földre
gyökér ereid között bolyongok
körbe- körbe
önkéntelenül és mindörökre
