Erzsike néni

A kilencven éves arcod nézem.
A bőr alatt a duzzadt ereket.
Segítek kilépkedni a kertbe.
Tartom remegő, vékony kezedet.

Régebben gonoszkodtál - így mondják.
Néni, öltél már embert?- kérdem meg.
Nevetve rám nézel, később halkan,
mosolyogva mondod, csak véletlen.

Ki kell téged a szobából hozni,
Jó a fény -ugye- ebben a korban.
A fényben ülsz a gangon. Az élet
péppé összetört orosz krémtorta.

Kívűlről fújod a Toldit még, de
agyad, s nyelved ma már életlen.
Szerelmes szeretnél lenni újra,
egyetlen egyszer még az életben.

Sóhajtasz, még egyszer.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.