Ricsaj
A csendet
távoli autók dudája törte meg.
Az egymást túlharsogó kürtök,
a szél tompa zúgása mögötti, angyali lárma
Az esküvői menet.
Felém közeledett.
Az ünneplés ricsaja...
Miért nem vonul ki az utcára
az elváló szeretők hada?
Mit szégyelnek a végen,
ha a kezdetre ennyire büszkék?
Miért nem nevetnek temetőkben,
akik a holtakat szülték?
A menyasszony fehér ruhában volt
Derekán aranyövvel összefogva.
És szemeiben fagyott tűz izzott.
És a kürtök a föld alatt is szóltak.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
