Az önmagát nézõ szobor
hatalmat vált
a gondolkodó ezüstöt
kormányzó
kormányzó némaság
egy pontba omlik össze
e koraesti órán
a homály
a kivilágított körúton
önmagát fogja át
reneszánszát élő
teológiai szobor
érdekes
itt nem porosodik a délután
esőpostát hoz
fáradt égből
zöld rohampáncélokra
az agyagból kiássa magát
felteszi háromvilág-maszkját
fáklyát gyújt az estre
lassan mozdítva fejét
felnéz önmaga tükrére
a holdra
zászlóshajót lát a ház felett
halottat a ravatalon
betűket az ég helyett
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Magyar Napló, 2003/4.