Post mortem
az olajlámpa vibráló neonfénye
mint ki még szólni próbál eltört gégeporccal
ám a sárhányóra tapadt szikár cinketollak
jelzik végig: ez már főútvonal
s a szemközti sávban tompítottan
egy fényszóró dísze az őzbak vére
jutalma bármely dezertőrnek
hogy az út egyenesen visz le délre
s pár folyón átvergődve
ki menekül nem gyárt már ideát
a Svábhegy felé egy bekötő sztrádán
kerüli sápadt Galileát
a tömött erszény nyújt biztos pontot
s minden kupleráj egy-egy állomás
fodros szoknya harisnyapánt
reggelre máktea és lágy tojás
ám a Nap alighogy révbe ért
fizet s az arcán csorbult szánalom
a hitszegő ki gondolta volna
könnyedén mozog felszentelt tájakon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom 49. évf. 9. szám,
