Mondd
nyárban kigyúlni kazlat- úgy estefelé-
láttál- e már? Ahogy a tűz megindul
hallottad -e , miként ezer meg egy csont
száraz szilánkja törve roppan?
Mikor körötte a levegő, s az ég remegve
megvonaglik, mint vadászkutya pózban
az ember ha a kíntól visszahajlik önmagára?
S ha láttad is, felismerted e a szenvedély hologramját
ahogy alkonyat után- még éppen a látóhatáron-
színeket mos össze a készülődő pernye éjszaka:
mély brokátvöröst szederjes éggel
bele a csontfehér hold párás udvarába?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
