Álomidő (prózavers ciklus) op.1.

- Tényleg nincs kutyád? Most is egy testes fehér eb üget veled a mezőn.
- De vajon van-e? – nem kérdeznéd meg?
- Miért?
- Mert emlőrákban múlt nyáron kimúlt.
- Ez a kutya…?
- Ez nem az. Mondom: „nincs”.
- Hogy lehet „mégis”?
- Leinjekciózta az állatorvos.
- Nem értem…
- De. Kezded érteni: – EZ – a VALÓSÁG. A többi csak kitalálás, kompozíció
egy káprázat nyomán.
A fejemben kattogó Klaviatúra regénye, verse, eposza, kisoperája. Regényhős
alteregóm így akarja legyőzni...
- A halált…?
- Még az elhantolás napján vidékre utazik egy metálszürke automataváltós
Honda CRV terepjáróval,
és vesz egy kis fehér kuvasz nőstényt megint.
- Ez hát a való…!
- Nem. A VALÓSÁG – a költészetem nélküli lét –, szerint, amelyben fantáziátlan
vagyok és átlagos, még
mindig az első kutyámat gyászolom. A VALÓSÁG nem tehet arról, hogy én átírom.
- Nem igaz a Honda CRV sem?
- Nem. Ezért kellett beírni.
- A valóságban mivel utaztál?
- Azzal a kis Daewo Matizzal, amelyikkel 13 éve a Kutyát karácsonyra című
költeményben az első kuvaszomat hoztuk.
- De hát azt már tíz éve eladtad.
- Én még „azzal járok”. Igényeimnek éppen megfelel. A fehér Opel a feleségem
kocsija, ezt a Hondát
pedig a fiam vette. Csak én fizettem ki.
- A Daewoo Matizzal a költeményben nem tudtatok az autópályán menni:
nem volt pénzetek az autópályadíjra.
Állásod sem volt… Azóta meggazdagodtál?
- Nem, csak sok a pénzem. Mert előtte állásom is lett, most meg a nyugdíj
mellett újra teljes állásban... Ugyanott. S mindkét járandóságomat
megkapom, „regényesen” valószerűtlenül. 71 évesen az ember
nem mindig gyógyul ki a rákból, nem dolgozik teljes állásban újra,
a többletpénzből nem kezd balatoni nyaralót építeni,
és nem felvételizik az ELTE dalköltő szakára, így nem is veszik fel. S végképp nem
vesz új kutyát, mert halálos betegen nem kockáztatja,
hogy föl se tudja nevelni. Ezeket a bennem kattogó klaviatúra írta a SEMMIBE.
- Az ötlet még nem irodalom.
- Ez a kutya puszta ötlet szerinted?
- Ez egy kutya, de nem az ideája.
- Pont fordítva: ez az „ideája” a kutyának. Hogy testet is öltött: szeszély.
- De még nem olvasható…
- A dal is - VAN - ha megszületik a fejben. Ha sosem énekled el akkor is.
- Nem akkor születik meg a dal, ha más meghallgathatja?
- Nem! Fejben már épp eleget hallgatta a komponistája.
- Akkor te a még le sem írt „regényedet” is elolvastad már?
- Persze! Állandóan stilizálom. Eredetileg nem volt benne új kiskutya,
sem meggazdagodás, de így jobban tetszik.
- Csak azt ne mondd, hogy a HPV eredetű nyelvgyöki rákot is
azért kaptad
meg, hogy megírhasd!
- Milyen romantikus... Hagyjuk nyitva!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-19 23:06:20
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-19 23:34:52