Talán - szonett /3. jav. /

A fény kihunyt. Fölénk feszült az éjjel.
Talán vakon kilőtt golyó a sorsom.
Alattomos gyilok megannyi módon.
Te messze vagy, de jól tudom, mit érzel.

A konyhaasztalon fehér papírlap,
fölé hajolni látlak éjjelente.
- Hiányzol - írod, és szelíd szemedre
sötét ború terül. - Hiába hívlak.

A múltba néz, kinek jövője nincsen.
'Fehér ruhádban állsz elém, kezedben
virág lilul, csokornyi szarkaláb'. Ma

a régi kép sem ad vigaszt. Ma minden,
mi volt, eltörött. Csak állnak ott esetten
öreg szülék, üres szemük. Talán, ha...








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-09 23:56:22
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-09 23:56:22