Öröklakás


Körülvette régi albérletünket
a tél, a hó, akár egy öreg ládát
- tele fotókkal, régi kacatokkal -
a padláson szállingózó, finom por.
Más cipőnyomok, más por és más jelek
vezetnek már viszonyunk szobáiba,
hol térerő is csak egyes volt, ha volt,
és folyton nyikorgott a parketta.
Jó, közhely, hogy úgyis elmúlik minden.
De addig mi lesz? Ezen gondolkodom.
Hány nyikorgó parketta? Hány albérlet?
26 vagyok. (Dohányzok.) Nem tudom.
Jó lenne már egy öröklakás, ahol
saját kosszal, porral jár az elmúlás,
a konyhában nagy, dönthető ablakból
nézzük a várost, és ezt a havazást.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -