Újévi józanság

Valami sötétebb álom
ráncolja össze a homlokom,
s a hajnal, akár szégyenlős
menyecske átpirul az ablakon.
Persze, nem tart sokáig
ez a bágyadt, reggeli románc,
színtelenre áztatja az eső
a tájat, a tenger plasztikot
öklendezik a partra, s a sirályok
lassan elszoknak attól,
hogy vadásszanak; halra.

A kertek alatt csámborog
és józanodik a Karácsony.
A Szilveszter is, félig süketülve.
Egy émelygő másnapon
összegyűjtjük, amit csupán
szemlesütve vagy vakmerő
motyogással a kocsmapult előtt
halandzsáztunk egymásról,
mialatt a kevertet a pohárból
kilötytük ...és az ingre,
mint langy vér folyt a bor.

Egy sötétebb álom borzong
át az égen, garázda közöny
vegyül a szent csönddel,
amíg titkos, örök rendszerek
kódolják anyagba a sorsot,
s eközben hunyorgó szemmel
pingálunk pontatlan maszkot
az isteni arcra. A tükörből nézve
bármi is fonák. Az idő tiszta ruhát
ölt, s elhisszük újra; idén lehámlik
rólunk a káprázat-világ.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-02 09:35:28
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-02 09:35:28