Egyedül áll a színpadon.
Rivaldafény céloz, talál.
Körön belül nincs irgalom,
csak szívverés, tudathalál.
A publikum fekete lyuk,
hozzágörbül a tér-idő.
Szűköl a szó, nagyokat rúg,
vérizzadtan buggyan elő.
Szakad a gát, már szól a taps,
összecsattan a sok tenyér.
A büfében várja a snapsz.
Kófic-élet. Csak ennyit ér.
