Keresztfa-sors
Állt a keresztfa,
tartotta drága terhét.
Könnyet rügyezett.
Szomjúságot érzett.
Gyökerezni akart,
nyújtózni le, a mélybe.
Leveledzeni, mint élőfa korában,
hogy takarja a végső sóhajtás
előtt eltorzuló arcot.
Vizet akart fakasztani,
a halottnak jár az utolsó mosdatás.
De csak állt tehetetlenül.
A csoda elmaradt.
Férfiak, nők jöttek,
lepelbe tekerték a testet, elvitték.
Üres a kereszt.
Már megszolgálta magát.
A tűzre vele.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-25 17:59:25
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-25 17:59:25
