Egy a csónak

a fodrozódó víztükörben nem látjuk tisztán arcunkat
széthulló körvonalaink mintha személyiségünket tennék
nem létezővé hiszen a következő másodpercben már
egy másik arc néz vissza ránk egy teljesen idegen arc

a messze távolban halak ugrálnak a fényre élvezni
a friss levegőt a bőrükön és a napfényt a húsukban
így vagyunk mi is ezzel áldott aki mindezt megkapja
áldott aki mindezt emberi módon értékelni is tudja

január van sok helyen befagytak a vizek elgondolkodtató
hogy lehetséges a jég alatti élet számunkra teljesen idegen
csak a közülünk legvadabbak merészkednek a jeges vízbe
vagy csak a lékhorgászok lögybölik le nyálkás kezüket vele

télen tavasszal nyáron ősszel egy csónakban evezünk mind
ha kilukad valahol nem csak annak feladata a foltozás
akinek a térfelén ömlik be a víz mert ha csak az övé lenne
és nem bírja el a terhet mindannyian ugyanúgy elsüllyedünk






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-24 08:29:07
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-24 08:29:07