Fénytelen/(jav.1.)

Mintha olyan házba lépnék,
ahol fertőző beteg van.
Gyertyaláng-arcok néznek rám.

A nagymama
a nyárikonyha félhomályában
régi bútor.

Az özvegy
fejeskáposztát hoz a kamrából.
Szabályos csíkokra szeleteli.

Mondókaként sorolja
a kemoterápia dátumait.

A vágott leveleket megforgatja
a tálban,
elvékonyodott gyűrűje csillan.

Bénultan ülök.
Ha megsimogatnám a hátát,
megkönnyebbülnék.

Megszán.
Megtöröli a szemét, leül.
Mosolyog.

Övé a gyász,
ha levenném róla,
semmije sem maradna.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-22 18:42:21
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-22 18:44:46