Kívülálló
Nem tartozom ide. A föld repedéseiben kerestem otthont, ahol a szétszóródott magokhoz simulva létezem. Nem a szavakban rejtőzöm, hanem a csendben, a törésvonalakban, ahol minden odasodródott élet újra kezdődik.
Soha nem hívtak sehová. A hívás hiánya lett a gyökér, amely megtart. Kívül állok, mégis mindent látok: a belső körök szorítását, a középpont illúzióját, és azt, hogy az igazi látás mindig a peremről fakad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-15 06:36:31
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-17 05:54:02
