vénülő
lassuló lépteim sehová vezetnek
halódok, csak lesem magam bután
az ismerős utca képe halványul
ismerősöm egyre kevesebb
annyi az idegen arc, mily’ sok a fiatal
hol vagytok régiek, már senkisem szeret
temetőbe járok a sírhelyek között
apám, anyám, szerelmem
egy jobb helyre,
fel a magasba költözött
mennék utánatok szívesen
de itt tartanak még gyermekeim
unokáimmal ismerkedek
mielőtt végleg lehunyom szemeim
kiérdemeltem a végleges nyugalmat
de ki tudja meddig tart még szenvedésem
Isten kegyetlen, megvárat
amikor búcsúzom végleg, senki ne sírjon
mert itt e földön lassan öl a bánat
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-11-21 15:35:46
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-22 08:10:26
