Az elragadtatás után

                 Nincs semmi, ami elmúlt volna. Nincs semmi, ami eljövendő. Minden egyszerre történik meg, egy pillanat alatt, egyetlen jelenben.        A harc most is folyik, a földön, és az égben. Állok a napsütötte sávban, és fázom. Fehér babák bújnak ki a földből, elindulnak hazafelé, sehová. Mások pernyeként lebegnek alá az égből. Igen, én égtem el ott milliónyi csontsovány testben.  
                     Hullócsillagként jön egy élet a földre. Felizzik egy sors: bizonytalan,
                      távoli ragyogás. Láttalak ülni a fügefa alatt.
                      Te voltál ott, és senki más.
                      Fénylő, fekete lények élnek a tűzben.
A mennyország elesett.
Homloknyi csendben várlak. A játékok évében.
Fekete szivárvány feszül Éden felett. Az idők hulladékain élünk. Nincs már rendje a télnek, nincs már rendje a nyárnak. A démonok szabadlábon járnak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannon Tükör, 2004/4