talán
talán a semmiből egyszer felébredek
megismernek majd az emberegerek
a templomiak és a mezőn lakók
a hamisak és az igaz mondók
szeretve vagy utálva lenni
nem számít
az úton menni kell menni
míg visz a láb a szív a tüdő
s ha majd eljön a végidő
elmondhassam
körülnéztem a világban
de mindig egyedül voltam
elfelejtve elhagyottan
(már nem tudom, hogy én írtam-e, verseim közt találtam)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-13 05:56:08
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-13 05:56:08
